Az őszi napéjegyenlőség


AZ ŐSZI NAPÉJEGYENLŐSÉG 


„ A szent helyek, építmények lényege, hogy az ember minél közelebb kerüljön az istenihez. […] Egy épület szentsége nem az állandóságban rejlik, hanem abban, amit megvalósít vagy lehetővé tesz, vagyis az istenire történő összpontosításban. 


Számos közösség szentnek tartja egész környezetét, úgyhogy nincs is olyan épület, amely számukra ne lenne szent. A világ sok táján nincs megfelelője  a templomnak sem, az istenséggel a szabad ég alatt vagy otthon létesítenek kapcsolatot.”
 Humphrey – Vitebsky: Építészet és vallás


Ezek a festői képek a Skóciától északnyugatra, a Külső-Hebridák szigetcsoporthoz tartozó Lewis-szigeten található Callanishban készültek. Az első látásra komor és barátságtalan vidék az esőfelhők feloszlásakor a lenyugvó nap sugaraival pillanatok alatt vált lenyűgöző, misztikus látvánnyá, főleg, mikor megpillantottam a domboldalon kirajzolódó állóköveket. 


A callanishi állókövek. Egyike a legkorábbi kőköröknek, melyet i. e. 3000 körül emeltek. A 13 hatalmas kőtömb egy kört alkot, a körön belül található a legnagyobb, fő monolit, mely 4,75 méter magas és 5,5 tonnás, valamint egy kis kripta. Az egy-egy darabból álló, összesen 50 kőtömböt agyaggal is megerősítették. Teljesen egyértelmű magyarázatot még nem találtak azzal kapcsolatban, hogy mi célt szolgáltak ezek a kövek. 1912-ben Boyle Somerville, ír admirális azt állította, hogy a köveket asztrológiai célokra építették, mivel az építők csillagászati jelenségek alapján tájolták be a kőkört. A kriptától nyugatra eső oszlopsor a naplemente pontos irányát mutatja napéjegyenlőség idején.


Az őszi napéjegyenlőség napjához (szeptember 23.) és az azt követő időszakhoz az elmúlás, búcsúzás és a számadás köthető.  A nap és az éj ezen a napon egyforma hosszú. Az aratás, betakarítás, a szüret befejeződött, a természet hanyatlóban, a télre készülődik, a Nap bágyadtabb, de még fényes, van ereje. A visszavonulás, pihenés, nyugalom, a hálaadás és meditáció ideje ez.


Valószínű, ezek a kőtömbök egyfajta gócpontként is szolgáltak a helyi druida-közösségnek, tehát vallási szerepük is lehetett. A callanishi állókövekhez hasonlatos megalitikus helyek (Stonehenge, Avebury, Newrange) a druidák legfontosabb szertartásainak színhelyei voltak. 
A kör szimbólum az ősi druidák egyik legfontosabb jelképe volt, mely a végtelent, az örökké megújuló életet, a természet körforgását, az egységet vagy a tökéletességet jelképezte.  A kőkörben, ahol a szertartásokat végezték, áldozatot is bemutattak a termékeny talaj érdekében, így garantálva az élet harmonikus egyensúlyának folytatását, hogy biztosítsák a tavasz visszatérését, a születés- halál- újjászületés ciklus újraindítását.







Ahogy ott álltam a kövek közt, éreztem, hogy egy végtelen világ színes fátylat lebbent körülöttem, s a bár szinte lakatlan vidék azt a benyomást kelthette volna bennem, mennyire kicsi s magányos itt az ember - mégis azt éreztem, nem vagyok egyedül.
A Nap lement a hegyek mögött, a kettős szivárvány elillant, s a színpompás varázs visszaadta helyét a komor, szürke esőfelhőknek. Újból esni kezdett.